„Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban” pedagógus továbkképzés

Bemutatkozás

Több évtizedes hiányt igyekszik pótolni ez a – Dr. Ranschburg Jenő Professzor Úr jegyzetére alapuló – a gyermekkori pszichológiai rendellenességek felfedezését és a segítés mechanizmusának szervezését megalapozó képzés.

Anyagi gondokkal, morális- és értékválsággal küszködő társadalmunkban a családok egyre gyakrabban válnak képtelenekké arra, hogy a gyermek egészséges szocializációjának gazdasági és pszichológiai feltételeit biztosítsák. A diszharmonikus szocializáció személyiség-lélektani következményei már az óvodában észrevehetők, és – megfelelő beavatkozás híján – iskoláskorra olyan „kórképekké” alakulnak, melyek a gyermek tanulási és szociális karrierjét károsan befolyásolják. A kérdéskörben tájékozatlan nevelő képtelen a pszichológiai rendellenességek azonosítására, és a hagyományos sztereotípiák hangoztatásával – „nem tanul, mert lusta!”, „nem fogad szót, mert rossz!” – ahelyett, hogy a problémák megoldását segítené, folyamatosan növeli a személyiségfejlődés prognosztikai kockázatát. A pedagógus – óvónő, tanítónő, tanár – számára napjainkban elengedhetetlen, hogy bizonyos gyermeki megnyilvánulások – tünetek, tünetcsoportok – pszichológiai jelentésével tisztában legyen, azaz felismerje és azonosítsa a legfontosabb – illetve a leggyakrabban előforduló – rendellenességeket. Ezzel együtt – természetesen – szükség van arra is, hogy ismerje, kiválassza és alkalmazza azokat a nevelési módszereket, melyek az adott tünetcsoporttal szemben a leghatékonyabbak. Ez lehetőséget biztosít a pedagógus számára, hogy megkímélje a gyermeket, a családot és önmagát is rengeteg keserű tapasztalattól, és – ahelyett, hogy önkéntelenül is mélyítené azt – hidat építsen a szakadék fölé, mely a gyermeket távol tartja a sikeres szocializáció nyomvonalától. Fontos azonban hangsúlyoznunk: mindez nem jelenti azt, hogy a pedagógusnak olyan pszichoterápiás módszereket kell elsajátítania, melyek egy másik szakma eszköztárához tartoznak! A pszichológiai rendellenességek felismerése és azonosítása mindenekelőtt a gyermeki magatartás téves minősítését akadályozza meg, és alkalmat teremt arra, hogy a nevelő a szakmájából és egyéniségéből adódóan rendelkezésére álló pedagógiai eszközök közül azokat alkalmazza, melyektől – tekintetbe véve a gyermek személyiségét és magatartási zavarának jellegét – a legjobb eredmény várható.

A képzés szükségességét a régiókban élő magatartászavarral küszködő iskoláskorú gyermekek magas száma indokolja.

A továbbképzés konkrét célja: a legfontosabb, illetve az egészséges szocializációt a legjobban veszélyeztető gyermekkori pszichológiai rendellenességek oki hátterének és tüneteinek megismertetése, illetve a tünet-csoportokhoz kapcsolódó lehetséges – és eredményt ígérő – nevelői magatartásformák összefoglalása, korszerű elméleti és gyakorlati útmutatás nyújtása a képzésben résztvevőknek.
A program általános közvetett célja, hogy segítséget nyújtson a nevelő és a gyógyító szakmák – a pedagógia egyrészről, a pszichológia és a pszichiátria másrészről – együttműködésében, hozzájáruljon ahhoz, hogy mindkét fél „tudjon egymásról”, kölcsönösen segítse, kiegészítse egymást a gyermek nevelése, illetve gyógyítása során. A képzés közvetlen célja, hogy csökkentse azon gyermekek számát, akik pszichológiai rendellenességeik miatt nem, vagy nehezen képesek beilleszkedni a kortárscsoportba ill. a társadalomba.
Tartalmát tekintve az oktatandó anyag mind az óvodapedagógiában, mind a tanítóképzésben, mind pedig a tanárképzésben – illetve továbbképzésben! – alkalmazható, természetesen az adott pedagógus-képzésben érintett gyermeki életszakaszra helyezett kiemelt hangsúllyal.
Az országos szint első lépcsőjeként az észak-alföldi régió pedagógusait kívánjuk bevonni a képzésbe elősegítve ezzel a régió humánerőforrásainak fejlesztését, egyrészről a pedagógusok élethosszig tartó tanulásával, másrészről a pedagógia terminológiája szerint deviáns viselkedésű tanulók továbbtanulási esélyeinek növelésével.

Dr. Koncz István